Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság

MAGYARY ZOLTÁN
(Tata, 1888 – Héreg, 1945)

Magyary Zoltán katonatiszt családban született Tatán. Középiskolai tanulmányait követően államtudományi, majd jogtudományi doktorátust szerez. Több nyelven beszél, folyamatosan bővíti ismereteit itthon és külföldön.
Munkásságát a Magyar Királyi Vallás és Közoktatási Minisztériumban kezdi. A klebelsbergi tudománypolitika jelentős alakítója és szervezője. Már harminc éves korától tanít az egyetemen. Tudományos tevékenységének elismerését igazolja, hogy alig negyven évesen már nyilvános rendes tanár, majd tanszékvezető lesz, egy évig ellátja a dékáni tisztséget is.
Egyetemi munkája mellett három évig végzi a közigazgatási kormánybiztosi feladatokat, megalapítója és első igazgatója a Magyar Közigazgatási Intézetnek – emlékezünk az alapítás 80. évfordulójára is – ,  sorra jelennek meg a közigazgatást elemző és fejlesztését célzó írásai.
Tatával a kapcsolata akkor újul meg, amikor korszerűsítési elképzeléseinek gyakorlati terepet keres, és erre az akkori Tatai Járást találja a legalkalmasabbnak. Szakmai és tudományos szempontból egyaránt kiváló tanulmány születik: A közigazgatás és az emberek (Bp. 1939), amelyet Kiss Istvánnal együtt írnak és adnak közre. Ezt követően számos gyakorlati kezdeményezés fűződik nevéhez, amely a „város és vidéke” fejlesztését, fejlődését szolgálja. Ennek egyik jelentős eleme a népfőiskolai képzés elindítása (1940), ahol a megye számos településéről vettek részt fiatalok, hogy korszerű ismeretekkel gazdagodjanak, hogy „jó polgárként” átgondolják a tennivalókat saját településük fejlesztése érdekében is.
Magyary Zoltán 2003-ban posztumusz Magyar Örökség-díjban részesült.