Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság

Tisztelt Olvasó!

Egy hasonmás könyvet tart Ön most a kezében. Egy olyan könyvet, amely mind tartalmát, mind küllemét tekintve nevezhetjük nem mindennapi kiadványnak.
Hosszú évek, vagy talán már évtizedek óta dédelgetett álma válik valóra azoknak az embereknek, aki ismerik Magyary Zoltán és munkatársainak, tanítványainak a tevékenységét, a közigazgatás megújításának, fejlesztésének programját a két világháború között.

Az egyik legjelentősebb munkája kerül most ismét a szakemberek és az érdeklődők kezébe. Magyary Zoltán–Kiss István: A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a tatai járás közigazgatásáról. Bp. 1939. Magyar Közigazgatástudományi Intézet.

Miért és kiknek lehet fontos, hogy e nagyszerű munka ismét kézbe kerülhessen?

A válaszadást kezdjük egy kicsit távolabbról, kicsit bemutatva Magyarynak a két világháború között végzett munkásságát, annak is a közigazgatás terén végzett racionalizálási javaslatait.

Segítségül nem is hívhatnánk mást, mint egykori munkatársát, Szaniszló Józsefet. A Magyary-iskola háború utáni sorsáról szóló könyvében (Bp. 1993. ELTE Államigazgatási Jogi Tanszéke) olvashatjuk: „A sors iróniája, hogy a közigazgatási modell kialakításának gondolata végeredményben Magyary kormánybiztosi tevékenységének zátonyra futásából csírázott ki. E megbízatása birtokában az egész magyar közigazgatás reformját tűzte ki célul s abban is hangsúlyozott prioritással a közigazgatás legfelsőbb szféráját: a kormányzati apparátus megújítását jelölte meg első feladatként. Elképzeléseit azonban – mint láttuk – a kormány, főleg Gömbös Gyula miniszterelnök érdektelensége okából hajótörést szenvedtek.

Modell-tervezőként alaptételéhez igazodva, mely szerint „a közigazgatás az emberekért van”, a kormányzati szféra helyett a közigazgatás alsó régióját, az emberekkel legközvetlenebb kapcsolatban álló közigazgatási szervezetrendszert állította vizsgálódásai gyújtópontjába… A közigazgatásnak ezt a legalsó szintjét ez idő tájt a kisebb-nagyobb község-csoportokat összefogó járások … képviselték.”

Magyary vizsgálódásai nyilván nem terjedhettek ki hazánk valamennyi járására. Ki kellett egyet választani közülük, amelyben az egész országot jellemző legfontosabb gazdasági, társadalmi, földrajzi stb. tényezők mindegyike egyszerre megtalálható. „Ezt a vizsgálati mintát jó szemmel, mint azt a későbbiek igazolták, a tatai járásban találta meg. … Szülőhelyének: Tatá-nak Tóvárossal történő egyesítése; a tatai járás közigazgatási mintajárássá, a szomszédos gesztesi járás szövetkezeti járássá, a felettes Komárom megyének szociális vármegyévé – összességében a térség közigazgatási modellé –, történő fejlesztése jelentik Magyary – és alkotó munkaközössége – e tájon kifejtett tevékenységének főbb állomásait.”

Több helyen, több szakember is egyetértett akkor és azóta is: valóban a korabeli magyar valóság viszonylag hű képét tükrözte a kiválasztott járás. Az Eszterházy hitbizomány a mamut-méretű nagybirtokot, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. az iparvállalati óriást képviselte benn. Lakott e területen nincstelen agrárréteg, behálózta a sok törpebirtok és kisparaszti gazdaság. Az iparvállalatok apropóján volt erős proletariátus, éltek itt gazdagok, szegények, közepes életnívóval rendelkezők. Területe földrajzilag is erősen tagolt: a Kisalföld felől a síkvidék, hegygerincek, völgyek, dombok váltogatják egymást. Volt és van is jó és rossz termőföld, erózió marta hegyoldal. A 26 település között volt gazdag, de megtalálható volt itt a szegény település is. Ez utóbbinak részben magyarázata a rendkívül elhanyagolt úthálózat. Nemzetiségek tekintetében is igen összetett és sokrétű volt ez a járás. Hasonlóképpen a vallást tekintve is. A korabeli Magyarország minden jellemzője tükröződött az akkori Tatai Járásban. Mindenképpen jó alanynak ígérkezett a célzott vizsgálat számára.

Szaniszló József a vizsgálattal, azaz a mű keletkezésének előéletével kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „A járás kiválasztásában annak tárgyi adottságain kívül feltételezhetően – de ma már korántsem bizonyíthatóan – szerepet játszhatott az is, hogy az akkor már fél világot bejárt, óriási tapasztalatokkal s főleg jó megfigyelőképességgel rendelkező Magyarynak nem volt nehéz észrevennie, hogy éppen szűkebb pátriája mennyire megfelel a célzott vizsgálathoz szükséges, általános következtetésekre is alapot adó feltételeknek. Nyomatékolhatta döntését a járás viszonylagos közelsége Budapesthez … s nyílván néhány ébren maradt vagy felújított, innen származó személyes kapcsolata is. Gondolok itt elsősorban az ország bármelyik piarista gimnáziumában végzett diákok közismert összetartozásának tudatára, amelynek magam is személyes tanúsítója lehetek. Ez utóbbi szempontok figyelembe vétele nem volt mellőzhető már csak azért sem, mert itteni munkásságában – nem lévén már hatalmi és anyagi eszközökkel is rendelkező kormánybiztos – nagyon ráutalódott a járás tisztviselőkarának, köztük is a járás főszolgabírájának: Reviczky Istvánnak Magyary céljait magáévá tevő jóindulatúan közreműködő támogatására.”

A vizsgálódásban Magyary több munkatársa és tanítványa vett részt. A földrajzi aspektusok vizsgálatával Prinz Gyulát bízta meg, akinek véleménye szerint „a földrajz minden olyan szervezeti kérdésben, amelynek megoldása térben történik, az államigazgatásnak nélkülözhetetlen segédtudománya. Ezen az igazságon semmit sem változtat az, hogy az államigazgatás tudománya a földrajz segítségét ténylegesen nem veszi igénybe, amit azzal lehet bizonyítani, hogy Magyarország politikai területi felosztása az egész világon a leghelytelenebbek és a legtökéletlenebbek egyike.”

A tatai járás földrajzi helyzetének feltárása teljes egészében alátámasztotta Prinz Gyula megállapítását.

A történész dolga volt annak felderítése, hogy ezen a heterogén földrajzi kistájon milyen gazdasági, társadalmi és politikai tényezők összehasonlításaként alakulhatott ki az idők folyamán egy járás közigazgatási szervezete.

A járás földrajzi helyzetének, történelmi kialakulásának feltárásával párhuzamosan folyt a népesség minden elképzelhető szempontból történő vizsgálata, a demográfiai adatok begyűjtése és elemezése.

Az eredmények rögzítése után következhetett a tanulságok levonása. Kérdés, hogy jó-e a magyar közigazgatás, szolgálja-e a népet úgy, mint az tőle elvárható volna.
A feltárt tények elemzése után a válasz megfogalmazását Magyary magára vállalta. A vizsgálatok során a tények ugyanis olyan elmarasztalásokat tartalmaztak, amelyeknek puszta feltárásuk, megfogalmazásuk – kommentárok nélkül is – kockázatos tettnek számított.

A több mint két évig tartó vizsgálat célját, lefolyását, eredményeit, valamint Magyary összefoglalását rögzítették A közigazgatás és az emberek című munkába. Mind a vizsgálódásban, mind pedig a megfogalmazásban segítségére volt Kiss István. Szaniszló József véleményét erről a „monumentális mű” apropóján a következőképpen fogalmazta meg: „a közigazgatás interdiszciplináris, azaz többféle tudományszak összekapcsolódásával végzett vizsgálatnak mindez ideig meg nem haladott, időtálló példánya” e mű.

Magyary azonban önmagát tagadta volna meg, ha ezzel lezártnak tekinti a „tatai ügyet”. Az egyik észrevétel egyebek mellett éppen az volt, hogy hiányzik a közigazgatásból a kezdeményezés, az alkotókészség. Magyary ebben is úttörő szerepet játszott. A bajok ismeretének birtokában hozzálátott azok orvoslásához is. (lsd. Diagnózis és terápia). Olyan közigazgatási mintajárást akart megteremteni, amelyben a közigazgatás már nem adósa az embereknek.

A maga idejében a mintajárás formálásából előre be nem tervezett egyéb következmények is fakadtak. Magyarynak nagy segítség volt elképzeléseinek megvalósításában, hogy sikerült megszereznie a Hangya Szövetkezeti Központ erkölcsi és le nem becsülhető anyagi támogatását. Sikerült másokkal is elhitetni azt a gondolatot, hogy az eredetileg csak közigazgatási mintajárás kialakítására indított elképzelést párhuzamosan kísérje egy szövetkezeti mintajárás megteremtésére irányuló törekvés is.

Ugyancsak a mintajárás kiterebélyesedésének kell tekintenünk a Komárom vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet létrehozását is.

A tatai mintajárás kialakítása során végzett munka a térségben megalapozta a Magyary-iskola tekintélyét.

A fentiekben próbáltunk arra választ keresni: miért volt fontos és nagy jelentőségű ez munka akkor, és talán arra is sikerült rámutatni: miért lehet ez a ma szakembere számára is.
Befejezésül még néhány gondolat egy korabeli ismertetésből.

„A mű tudományos célja az volt, hogy egy konkrét példán a módszert dolgozza ki és mutassa be, amely bármely más közület problémáinak feltárására alkalmas. Ennek a módszernek a lényege a ténymegállapítás. A 19. század folyamán kialakult jogállam felfogása a közigazgatással szemben a jog követelményét nem csak hangsúlyozta, hanem kizárólag irányadóvá tette. Kétségtelen, hogy a közigazgatásban mindig van jog, de a közigazgatás nem csak jog. A közigazgatásnak a jog csak eszköze és kerete, de nem célja. … Nem vitás, hogy a közigazgatásnak hosszú „jogállami” beállítottságáról egy ilyen új, kettős beállítottságra való áttérése nem könnyű, és elsősorban tanulás, nevelés, tapasztalat kérdése a főnökök és alárendeltek részéről egyaránt. A Magyar Közigazgatástudományi Intézet a tatai járás minden irányú feldolgozásával a diagnózist elvégezte. Kézenfekvő azonban munkájának az a hatása, hogy az lehetővé teszi a járásbeli közigazgatás eredményességének fokozását, tehát a therápiát is. Komárom vármegye alispánja, Reviczky István és mostani főszolgabírája, Mihályi Géza, akik a diagnózis készítésének munkájában is nagy megértéssel támogattak, akarják a therápiát is, és azt nem csak maguk igyekeznek előmozdítani, hanem az Intézetnek is módot adnak az abban való közreműködésre.. Így a járásban való tudományos munka is a közigazgatással karöltve tovább folyik. Már eddig is megtörténtek a következő további munkák: 1. az egész járás területének agrochemiai részletes felvétele… (Doby Géza és Csiky János készítették el. – Gy. L.) 2. az egész járás meteorológiai viszonyainak feltárása… 3. Kocs község részletes néprajzi monográfiájának elkészítése, amely az első ilyen mű a magyar irodalomban…(Fél Edit munkája. – Gy. L.) 4. Tatán népfőiskola szervezése leendő faluvezetők kiképzésére… További munkák terve is kialakult és fokozatosan gyakorlatilag is meg fognak valósulni. … A tatai mintajárás a közegészségügyi mintajárásoktól abban különbözik, hogy mintajárás óhajt lenni, nem csak a közegészségügyi, hanem minden más közigazgatás tekintetében. A másik különbség az, hogy ezt a munkát a Magyar Közigazgatástudományi Intézeten keresztül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a vármegye támogatta.” (- yz – Az első közigazgatási mintajárás. In: Közigazgatástudomány, 1940. III. évf. 61-63. p.)

Ajánlás.

Kinek ajánljuk tehát ezt a hasonmás-kiadványt? Egyes vélemények szerint, ha mindenkinek ajánljuk, akkor senkinek sem….
Komolyabban végig gondolva azt mondhatjuk, hogy ezt a művet ajánljuk a közigazgatásban dolgozóknak, a közigazgatást oktatóknak és azt hallgató diákoknak szinte minden szinten. Ha maga a mintajárás ma már nem is olyan, mint volt a felmérés és tanulmány elkészítése idején, de feltétlenül ajánljuk a módszertanát alsóbb és felsőbb vezetői szinten. Egy mintajárás felméréséről szól tehát e kötet és a mellékletben található gazdag térkép és diagram ábrákkal. Nekünk, tataiaknak pedig különösen fontos, hiszen a város egyik jeles szülöttje készítette rólunk és környező településekről. Így tehát nyugodt szívvel ajánljuk a helytörténet, a helyismeret iránt érdeklődőknek is.

Köszönet.

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik e mű elkészítésében, újramegjelenésében anyagilag és szellemileg is támogatták népfőiskolánkat.

Tata, 2010. május

ifj. Gyüszi László
a népfőiskolai társaság elnöke